Szakmai esettanulmány Puska Judit népligeti munkájából. A bemutatott vizsgálat és fejlesztési logika a Népliget fenntartásához kapcsolódik; az oldal Puska Judit saját szakmai munkáját referenciaként mutatja be.
Az Üllői út mellett fekvő, 3,25 hektáros terület első pillantásra sűrű, vegyes növényállományú parkperem. A teljes Népliget működésében ennél fontosabb szerepet tölt be: védi a park belső részeit az út felől érkező zajtól, portól, levegőszennyezéstől és széltől.
A 2024–2025-ben végzett vizsgálat fő kérdése az volt, hogyan erősíthető meg ez a pufferfunkció úgy, hogy közben megőrizzük a már működő szerkezeti elemeket, kezeljük a sérülékeny állományrészeket, és kijelöljük a fokozatos fejlesztés sorrendjét.
- Terület
- 3,25 hektár
- Vizsgált fa
- 330 egyed
- Fa- és cserjefaj
- 45 faj
- Elsődleges funkció
- pufferzóna
A terület röviden
A vizsgálatba 330, legalább 12 centiméteres törzsátmérőjű fa került. A saját adatbázis 45 fa- és cserjefajt tartalmazott, az idegenhonos fajok aránya megközelítette az egyharmadot. A fajösszetétel változatosságát leíró Shannon-index értéke 1,9 volt.
A faállomány heterogén, többkorú és vegyes eredetű. Az értékelés terepi megfigyelésekre, faállományi adatgyűjtésre, a BpFatár 2025-ös adataira, dokumentumelemzésre, fényképes dokumentációra és szakmai interjúkra épült.
A kiinduló döntési helyzet
Egy parkperem értékelése könnyen félrecsúszhat, ha ugyanazokat az elvárásokat alkalmazzuk rá, mint egy intenzíven használt belső parkrészre.
Az Üllői úti tábla elsődleges feladata a védelem. Ehhez sűrű, többszintű és lehetőleg folytonos növényállomány szükséges, miközben a rekreációs használat ezen a területen másodlagos szerepet kap.
Ez a funkció határozta meg, mely jelenségeket értékeltük kedvező fejlődési folyamatként, hol azonosítottunk sérülékenységet, és milyen beavatkozások kerültek előre a sorrendben.
A legfontosabb szakmai felismerés
A záródó lombkorona egy általános parkértékelésben akár problémaként is megjelenhet. Az Üllői úti táblán ugyanez a folyamat erősíti az árnyékolást, a szélcsillapítást és a pufferzóna térbeli folytonosságát.
A vizsgálat különválasztotta a lombkorona kedvező záródását az aljnövényzet állapotától és a terület egyéb problémáitól. Ezzel elkerülhető egy olyan beavatkozás, amely rendezettebb látványt teremtene, közben gyengítené a terület védelmi szerepét.
Hol sérült a rendszer?
A déli védősávot 2016-ban és 2023-ban is jelentős viharkár érte. A fakidőlések nyílásokat hagytak az állományban, ezért a park belső területei kitettebbé váltak a déli irányból érkező szélnek.
A károk értékelése így túlmutatott az egyes fák elvesztésén. A folytonos védelmi rendszer sérült, ezért a fejlesztési sorrendben a védősáv rétegzettségének és zártságának helyreállítása kapott fontos szerepet.
Az inváziós fajok kezelési dilemmája
A területen a bálványfa, a fehér akác, a zöld juhar és a nyugati ostorfa kezelése is felmerült. Ezek visszaszorítása hosszú távon indokolt, miközben a jelenlegi állomány egy része árnyékoló és szélvédő szerepet is betölt.
A fokozatos állományátalakítás ezért előre megtervezett pótlásra épül. Minden eltávolítás előtt meg kell határozni, milyen növényállomány veszi át a kieső egyed szerkezeti és védelmi szerepét.
Ez a döntési logika egyszerre kezeli a fajösszetételt, a pufferfunkciót, a fenntarthatóságot és a megvalósítható ütemezést.
A kijelölt fejlesztési irányok
A vizsgálat alapján egymásra épülő beavatkozási sorrend alakult ki.
- A már működő, záródó és többszintű állományrészek megőrzése elsőbbséget kapott.
- A viharkárok miatt megnyílt déli védősáv rétegzett megerősítése külön fejlesztési cél lett.
- Az inváziós fajok kezelése fokozatos állománycseréhez és előre megtervezett pótláshoz kapcsolódott.
- A spontán szukcesszió, az avar, a holt növényi anyag és az idős fák alatt kialakuló televényes réteg önálló erőforrásként jelent meg.
- A különböző telepítési rendszerek értékelése saját céljuk, fenntartási igényük és fejlődési pályájuk szerint vált szükségessé.
- A terület pilot zónaként kapott szerepet, ahol a megfigyelések későbbi népligeti döntésekhez is felhasználhatók.
Három eltérő fejlődési rendszer
A területhez kapcsolódóan három különböző telepítési megközelítés jelent meg.
A 2022-ben kialakított Miyawaki-telepítés sűrű, kis léptékű rendszerként vizsgálható. Részletes mérési eredményei még hiányoznak, ezért jelenleg megfigyelési és összehasonlítási pontként használható.
A 2024–2025-ben alkalmazott, körülbelül egy méteres tőtávolságú erdészeti facsemete-telepítések a terepi megfigyelések szerint gyorsabb záródást, kedvezőbb aszályviselkedést és egyszerűbben szervezhető haváriaöntözést mutattak a szétszórtan telepített nagyobb fákhoz képest.
Az Evolúciós erdő saját fejlesztési koncepcióként, meglévő televényes talajon, intenzív talaj-előkészítés nélkül indult el. A terület korai fejlődési szakaszban van, ezért hosszabb távú megfigyelést és következetes dokumentációt igényel.
Mit tekinthetünk eredménynek ebben a szakaszban?
Az eddigi munka legbiztosabban dokumentálható eredménye a döntési rendszer kialakulása.
A vizsgálat:
- meghatározta a terület Népligeten belüli elsődleges funkcióját;
- létrehozta a 330 vizsgált fát tartalmazó állományi adatbázist;
- elkülönítette a kedvező fejlődési folyamatokat a tényleges sérülékenységektől;
- kijelölte a védősáv, az inváziós fajok és az állományfejlesztés prioritásait;
- összehasonlítható keretbe rendezte az eltérő telepítési rendszereket;
- megalapozta a későbbi monitoring és a más parkterületekre átvihető döntések rendszerét.
Az ökológiai eredmények számszerű értékeléséhez több vegetációs időszakot átfogó monitoring szükséges.
A vizsgálat határai
A talaj értékelése terepi megfigyelésekre korlátozódott, laboratóriumi talajvizsgálat nélkül. A termőrétegre, a törmelékes altalajra és a televényképződésre vonatkozó következtetések ezért hipotézisként és további vizsgálati igényként szerepelnek.
A Miyawaki-telepítés, az Evolúciós erdő és egyes facsemetés területek hosszabb távú eredményeiről jelenleg kevés összehasonlítható mérési adat áll rendelkezésre. A következő időszakban a túlélés, a záródás, az aszályreakció, az inváziós fajok visszatérése és a fenntartási igény követése adhat megbízhatóbb értékelési alapot.
Mit vihet magával ebből egy másik szervezet?
Egy zöldfelület fejlesztése előtt érdemes tisztázni, milyen szerepet kell betöltenie a teljes területi rendszerben. A funkció ismerete nélkül ugyanaz a beavatkozás az egyik helyen javulást, a másikon működési veszteséget okozhat.
Az Üllői úti tábla példája azt mutatja, hogy a jó döntési sorrend a terület szerepének felismerésével kezdődik. Ezután különíthetők el a megőrzendő értékek, a sérült rendszerelemek, a fokozatosan átalakítandó állományok és a további vizsgálatot igénylő kérdések.